Egy évvel ezelőtt még volt egy normális életem. Azt hiszem egy nagyon jó és boldog életem. Volt egy álom munkám, álom munkahelyem, nagy és teljes családom. Semmi nem volt tökéletes, de nekem szárnyakat adott a biztonság és lehetőség kettőse, amiben a mindennapjaimat éltem. Révbe értem. Minden reggel volt miért mosolyogva felkelnem és minden pörgős nap után vártam, hogy jöjjön a következő... Imádtam jönni-menni, többszáz kilométert vezetni naponta, élvezni ha süt nap, ha esik az eső. Csak szólt a zene, vagy a telefon, és én szabad voltam. Szabadon alkottam, teremtettem és éltem. Minden nap egy újabb ajándék volt, Én voltam én. Az voltam, aki lenni akartam és amiért hosszú éveken át küzdöttem, dolgoztam, tanultam. Aktív, energikus, mosolygós, sikeres, egészséges, optimista, pozitív, szenvedélyes és harmonikus voltam.
Elvesztettem mindent. A munkámat, a munkahelyemet, az apámat, a pozitív gondolatokat, a reményt, az erőt, az energiát, a jókedvet, a sikert, a szenvedélyt, a harmóniát, a hitet. Az életemet... Magamat.
Ma csak egy ketrecben sarokba szorult, vegetáló, álom nélküli, végsőkig elkeseredett, megtört, szétesett, negatív, haszontalan, semmire nem jó, senkinek sem kellő valami/akármi vagyok.
Egy siralomházban élek, teljes szellemi nihilben, gyászolva az életemet, apámat, magamat, az álmaimat, a terveimet, a jövőmet, ami sosem jön el. Olyanok irányítják az életem, napjaim, óráim, perceim, akikről azt sem tudom kicsodák és fel nem foghatom hogy kerültek ide. És hogy kerültem én ide?... Olyan szellemi, lelki sötétség vesz körül, amit elképzelni sem tudtam eddig. Ez valaki más élete, más sorsa, nem az enyém. Én nem ezt írtam magamnak.
Nem látom az utamat, magamat, a napot, a holdat, a csillagokat, Istent. Nem látom a fényt az alagút végén. Nem tudom hogyan tovább.
Vonszolom magam napról-napra mert kell. Néha megcsillan egy reménysugár, aztán kialszik. Néha kicsit kisüt a nap, aztán ismét jönnek a szürke felhők reménytelenül hosszan. Sosem lesz vége...
Ma, ha nem lennének azok, akik szeretnek és akikért felelősséggel tartozom véget vetnék ennek az egésznek...
